Navigáció
· Főoldal
· FAQ
· Bannereink
· Statisztika

· Szeretetszoba
· Írj Blogot

· Cikkek
· Galéria
· Fórum
· Letöltések
· Linkek
· Hírek

· Keresés
· Kapcsolat

Képek

CHAT-ek


SZERETET SZOBA
Csevegők:
Kik Csevegnek:


RÉGI CHAT
A régi chat csak megtekintésre van fent.

IndigóTeszt

Ha kíváncsi vagy, hogy Te is indigó vagy e, csináld meg az Indigó-teszteket!

KLIKK IDE!

Kiemelt

Ez Lehet Az IGAZSÁG?

Galaktikus Tündérmese

IDŐVONAL I.

IDŐVONAL II.

IDŐVONAL III.

A Dualitás Meghaladása

A Dimenzióugrás

A Hét Angyal Tanításai

Szerelem Több Életen Át?

A Halál Mint Születés

Szeretet És Gyógyítás

Éljétek Az Életeteket (Kryon)

A Harcosi Útról

Megszabadulás Az EGO-tól

Ki Az Igazi Isten?

Szíriusz Beavatás

Ezoterika, Titkos Tanok

DNS Változások

Auraszínek Jelentése

A Karma Definíciója

A Karma

Ki Vagyok ÉN?

A TITOK Meditáció

Legújabb cikkek
· Az Egység 12 Tanítás...
· A Grál Üzenet 2. rész
· A Grál Üzenet 1. rész
· SaLuSa Üzenetei, 20...
· Elkerülhetetlen Vált...
Indigó Gyerekek

Álmodó Írása - Indigó vagy nem indigó?

Az Indigó Gyerekek

Az Indigó Gyerekek II.

Az Indigó Gyerekek III.

A Kristály Gyerekek

A Szivárvány Gyerekek

A Gyémánt Gyerekek

Indigó és Kristály Gyerekek II.

Indigó és Kristály Gyerekek III.

Indigo, kristály meg fényküldött

Indigó Gyerekek Összefoglaló

Egy Indigó Önvallomása

Indigók - egy új dimenzió hírhozói ők?

Az Indigók Jellegzetes Tulajdonságai

Miben különböznek az indigók másoktól?

Az Indigókról

Kristály és Indigó gyermekek

Aprószentek - Indigók

kristálygyerekek és angyalok

Kristálygyerekek és a természet

Az indigó-kristály átalakulási krízis

Mit jelent Indigónak vagy Kristálynak lenni?

Az Indigó serdülők és tizenévesek

Rendszerromboló Indigók

A tudatosság fejlődésének úttörői

A Kristály béketeremtők útja

Az Új Gyerekek Üzenete

Indigógyerekek: nehéz állást foglalni

Hiperaktív vagy indigó?

Hiperaktív vagy indigó? II.

Mindent Az indigókról

Indigó a gyermekem!

Lélek-Rajz (Egy Indigótól)

Kis értekezés az Indigóságról

Indigó Esetek - Karsay István írása

Éden a Földön?

Indigó és Kristálygyerekek rejtélye

Indigó felnőtt vagy?

A Kék Csillag Gyerekek

Született zsenik

Indigó Téma - Szkeptikusan nézve

Indigók Szüleinek

Indigó és Kristály gyermekek szülei számára

Indigó és Kristály Gyermekek nevelése

Szerződéseitek Gyerekeitekkel

Túlélő csomag a problémás gyerek szüleinek

Szülő mint tanító

Blog
nbalazs
» 194. levél
nbalazs
» Emberré lenni...
harmony
» A "különleges" gy...
» Békés harcos - Pe...
nbalazs
» Hiszek a szeretet...
nbalazs
» 189. levél
» Elmélkedés Istenről.
nbalazs
» "szatyor"
nbalazs
» Az Ébresztőhívás
» Jézushoz vezető ú...
Online Statisztika
Online vendégek: 1
Online tagok:
Nincsenek online tagok jelen


Regisztrált tagok: 1259
Legújabb tag: An-na

Látogatók ma: 1200
Online látogató: 1
Max. Onlinerekord: 16
Max. napi rekord: 6534
Látogatók tegnap: 1303
Látogatók a hónapban: 50490
Összes látogatók: 116965

Utolsó 24 órában: 
























Utolsó Látogatók
Név: harmony
Csatlakozott: 06.06.07
7 hete
nbalazs Név: nbalazs
Csatlakozott: 24.03.10
320 hete
Név: pity
Csatlakozott: 18.10.07
320 hete
Sunca242 Név: Sunca242
Csatlakozott: 02.01.11
320 hete
Név: lersen
Csatlakozott: 07.12.07
321 hete
Gondolatok a harcosi útról
Gondolatok a harcosi útról

Nem túl jó látni, hogy sokszor milyen rosszkedvűek az emberek, ezen pedig semmiféle pénz, ajándék nem segít. Abból az alaptételből kiindulva, hogy egy ember képtelen egy másikat megváltoztatni, legfeljebb rávenni tudja, hogy változzon meg. Valakit megpróbálni megváltoztatni: önzés, hisz azt akarjuk, hogy ő is legyen olyan, mint mi.

Egy átlagos ember teljes mértékben a társadalom által meghatározott elvárások szerint él, ennek megfelelően viselkedik, kiszámíthatóvá válik. Az ember elvesztette a szabadság, az ismeretlenség misztikus érzetét, a csodálkozást, és elfelejtett látni, cserébe a technikai civilizáció biztonságáért és melegéért. Ezért azt az árat kell fizetni, hogy sok ember úgy hiszi, csak az létezik, amit embertársai mondanak, egy idő után megunja a világot, öregkorára pedig azt hiszi, mindent látott a világból. Túl fontosnak érzi magát az az ember, akinek sorozatosan bizonyítékokra van szüksége ahhoz, hogy a világ csodálatos és bonyolult. Az ember a többi lényhez hasonlóan nem örök életű, csak azok bánnak meg és sajnálnak mindent, akik örök életűnek hiszik magukat. Aki tudja, hogy az élete véges, mindent megtesz, hogy gyönyörködjön a világban, minden tettében az az erő érződik, hogy tudatában van annak, hogy akár a következő pillanatban is meghalhat. Ha szomorúnak és gyengének érzi magát, forduljon egy kicsit balra, néha megérezni a halál jelenlétét, aki állandóan figyel. A halál nem egy esemény, nem egy személy, hanem egyetlen igazi társunk, mert csak az számít, amikor azt mondja, eljött az idő. Semmi más nem számít. Aki a gyengeséget, a panaszkodást keresi és a lelkét nem javítja, az a halált keresi, a halál keresése pedig nem más, mint a semmi keresése, hisz a halál úgyis mindenképpen legyűr majd minket. Tulajdonképpen az ember lelkének tökéletesítése emberlétének egyetlen feladata, hiszen egyetlen megoldás kínálkozik arra, hogy elviseljük ezt az eleve elrendeltséget, mégpedig az, hogy minél boldogabbak legyünk. Az emberi művészet legteteje, hogy kiegyensúlyozza az emberlét rettenetességét az emberlét csodálatosságával.

Amikor megszületünk, létrejövünk, mint az ember mintájának lenyomata. Ekkor még egy jó darabig nincsen rögzítve a gyűjtőpontunk. A gyűjtőpont határozza meg, hogy hogyan fogjuk látni a világot. Ezt a gyűjtőpontot szüleink, és azok a nevelők rögzítik bennünk, akikkel gyermekkorunk során találkozunk, ők írják le nekünk, hogy mit érzékelünk, azaz hogy a világ milyen. Mert érzékelünk, az kemény tény. De az, hogy mit érzékelünk, az már vitatott. A gyűjtőpontunk rögzített állapota garantálja, hogy normális emberek legyünk, ez biztosítja, hogy a legtöbb dolgot olyannak látjuk, mint mások. Vannak esetek, amikor a gyűjtőpont elmozdul. Ez lehet trauma, részegség, halálközeli élmény állapota, ekkor a gyűjtőpont elmozdulhat és másképp láthatjuk utána a világot. Jó példa a gyűjtőpontra a skizofrének világa, az ő gyűjtőpontjuk nem rögzített, ezért a következő pillanatban másképp láthatják a világot, mint most. Az őrültek világa így borzalmas, hiszen soha nincsen viszonyítási pontjuk, világuk akár napról-napra változhat és megrekedhet egy szélsőséges pontban. Minden embernek mozog a gyűjtőpontja, mégpedig álmában. Ha valaki álmában egy másik valóságot rak össze, az a gyűjtőpont elmozdulásának köszönhető, minél "vadabb" az álom, annál mélyebbre mozdul a gyűjtőpont. A gyűjtőpont mibenlétét megérteni azért fontos, mert így látható, hogy az ember felnőttkorában hogyan tartja fixen ezt a pontot.

A belső párbeszéd segítségével. Biztosan mindenki észrevette már, minden ember beszélget magában, persze nem láthatóan, de ha az ember egyedül van, többnyire nem teljes csendben ül, hanem belső monológjaival újra és újra megerősíti magában a világot. Ha ezek a belső monológok a helyzet súlyosságáról és rossz gondolatokról szólnak, akkor a pont egy olyan helyzetben fog állni, ahol a világ kegyetlen és pesszimista. Meg kell próbálni egyszer-kétszer elhagyni ezeket a párbeszédeket, tudatosan, amikor észreveszi az ember, hogy most magában újra megtárgyalta valaki gonoszságát, valamilyen esemény kellemetlenségét. Abban a pillanatban kell hagyni elúszni a gondolatot, nem szabad továbbgondolni. Ez kezdetben nehéz, de sokat segít.

Ha a gyűjtőpont nagyon kilendül, túlhalad az észlelés korlátján. Erre azt is mondják, hogy az ismert világ összeomlik, az ember racionális énje nem képes megmagyarázni az érzékleteket. Ilyet teljesen hétköznapi emberek is átélhetnek, ezt nevezik sokknak. Az orvostudomány már sokféleképpen elnevezte és megmagyarázta, de sok esetben a sokknak a vége a test fizikai halála. Végül az észlelés korlátját minden ember áttöri egyszer az életében, mégpedig halálakor. Ezzel magyarázható sok olyan embernek a nagymértékű megváltozása, akiknek halálközeli élményük volt. Ilyenkor nem történik más, mint az, hogy az ember rádöbben, hogy hogyan teremtődött, hogyan jött létre és miből van. Az ilyen mértékű beigazulás a normális emberek számára többnyire egyenértékű a halállal. Más kérdés, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik tudatosan készülnek arra, hogy szabadok legyenek és tudatában legyenek ezeknek a változásoknak.

Sajnos ezek az élmények mind-mind olyan jellegűek, mint az álmok, az érzelmek, a racionális én száméra nem elmagyarázhatóak, ezeket a lélek éli meg. Ez olyasmi, mint találkozni egy olyan emberrel, aki nem képes a szerelemre vagy nem tudna álmodni. Nekik nem lehetne azt elmagyarázni, ezeket csak átélni lehet, ezért hiábavaló leírni a halálközeli élményt, az álmokat. A szavak nagy művészei, a költők és írók is feltételezik, hogy az olvasó már átélte a megénekelt élményt, a szerelem élménye nélkül mit sem mond egy szerelmes vers.

Ezért ugyanolyan nehéz például a pszichedelikus drogokról is beszélni. A szó említésekor feltámadnak azok a szokásos érzelmek, melyek a téma említésekor előjönnek, amit a társadalom, a média sugall. Meg kell vizsgálni őket tudatosan, miből és honnan is erednek. Egyszer lehet, hogy az emberek elgondolkoznak rajta, hogy ezeknek a szereknek a használata semmilyen összefüggésben nem áll a használó lelkiállapotával, a társadalom által megítélt életkorral, "felnőttséggel". A nagy többség azt hiszi, hogy ezek a szerek is ugyanolyanok, mint a többi, az ember elszáll tőle és nagyon jól érzi magát. Erről persze szó sincsen. Ezek a szerek nem mások, mint az említett gyűjtőpont nagy erejű eltolói. Nem szükséges és nem is lehet rájuk szokni, az ember életét már egy alapos eltolódás is nagyon meg tudja változtatni. Annyit tesznek, hogy megmutatják, hogy a világ nem csak annyiból áll, amennyit érzékelünk. Megmutatják, hogy a világ csodálatos és soha nem fogjuk teljesen megérteni. Ezért a legtöbben, akik ilyen szerekkel foglalkoznak, egyre ritkábban teszik ezt, hiszen egy idő múlva megtanulják, hogyan lehet ezt a pontot tudatosan, segédeszközök nélkül elmozgatni.

Sok embernek, aki természeténél fogva érzékeny és tanítói vannak, legyen az buddhista, indián vagy kínai taoista, egyáltalán nem szükséges, hogy találkozzanak ezekkel a szerekkel. Azért soroltam fel többnyire keleti rendszereket, mert sajnos a nyugati rendszer a legerősebben racionális, a nyugati civilizáció a rabja legjobban a technikának és a rációnak (és persze a pénznek).

Egyszóval az aggódás teljesen felesleges. Az aggódás emiatt és bármi miatt is teljesen felesleges, egy kicsit önző dolog is. A más felőli aggódás néha nem más, mint a saját magunk miatti aggódás, hogy mi lesz velünk, ha vele ez történik, vagy ha az kiderül róla. A pszichedelikus zene azért nagyon különös dolog, mert talán ő tud a legtöbbet hatni a lélekre racionális eszközökkel. A zene egyfajta kódnyelv, mellyel kreatív emberek hangokká tudják alakítani a gondolataikat, érzelmeiket. A más tudatállapotban hallgatott zene és a normálisan hallgatott zene közti különbség szintén elmagyarázhatatlan, a gyűjtőpont elmozdulásából fakad, s mint ilyen, megérthetetlen. Csak megélni lehet. Lényeges, hogy az ember még csak a szintetikus szerek közelébe se menjen, de semmiképp se használja őket sorozatosan. A természetes szerek sokkal kíméletesebbek, mint az ember által készített szintetikusok. Ez szinte mindenre igaz, amit az ember utánozni igyekszik a természettől.

A köznapi ember hallucinációnak nevezi ezeket az élményeket. Egyrészt azért, mert még nem élt át ilyeneket, másrészt pedig nem tudja, hogy az az élet, amit éppen élünk, sem más, mint hallucináció és halálunkor vége is szakad. Ezért valamit hallucinációnak nevezni vagy valóságnak, teljesen mindegy, az ember számára az a valóság, amit érzékel. Köznapi valóságnak pedig azt nevezzük, amit minden ember egyszerre "közmegegyezés szerint" érzékel. Jó példa erre, hogy valakik ugyanazt álmodták. Ilyenkor erre azt mondják, hogy véletlen és furcsa dolog, pedig nem más, mint a két ember gyűjtőpontjának egy helyre való tolódása. Az intuíció, a jövő ritka megsejtése, a telepátia sem más, mint a köznapinál több információ érzékelése. Véletlenek nincsenek, utólag sok véletlenről kiderül, hogy mégsem volt az, csak a megfelelő információk hiánya miatt tűntek az események véletlennek.

Mindez átélt élmény nélkül meglehetősen vadnak tűnik. Persze nem is működik ilyen egyszerűen, ezért is nem igaz, hogy mindennki, aki pszichedelikus szereket szed, az mind megvilágosodott, tökéletes és totálisan szabad ember. Mert hát az egész célja nem más, mint hozzáedződni a halál állapotához és halál helyett szabadnak lenni. Ettől még fizikailag meghal az ember és eltűnik ebből a világból, de nem mindegy, hogy van-e folytatás.

Persze hihetetlen dolgok ezek, és sokak számára furcsa, hogy értelmes emberek hogyan hihetnek ilyeneket. Számos értelmes ember valllásos, számos értelmes embernek volt látomása és megtért. A keresztény szentek látomásai igazak ugyan, de másképp is lehet értelmezni őket, ugyanis Istent látni, nem más mint az ember mintáját látni, mely hasonló érzéseket kelt, mint a halálközeli élményekkor megélt fehér fény, de az ember mintájának semmilyen hatalma sincsen és imádkozni sem lehet hozzá. Az elterjedt vallások hívői is sokkal jobban élük le életüket, mint az atesita átlagember, mert azt ők is tudják, hogy a világ nem annyi, mint amennyinek látszik. Az egész kulcsa a személyes erő gyűjtése.

Személyes erőt gyűjteni és "harcosként" élni a legnehezebb dolog. A harcos itt nem a köznapi értelemben értendő, az élet harcosa: feddhetetlen. Mindenért felelősséget vállal, mindent azzal a meggyőződéssel tesz, hogy rövid az élete, nincs ideje megbánni és nem elég jól megcsinálni valamit, a legjobbra törekszik. Ha az ember eljutott odáig, hogy bármit, amit vállal, feddhetetlenül teszi meg, ez életmódjává válik és személyes energiája gyűlni kezd. Emelett tudatában kell lennie azzal, hogy egyenlő bármivel a Földön, hiszen minden élőlényre ugyanúgy les a halál, mint az emberre. A harcos semennyire sem érzi magát fontosnak a világban. Egész életében a világ iránti csodálat és jóindulat jellemzi, és amikor csak tud, hozzátesz az emberiség számlájához valamit, segít, hiszen ez a számla többnyire igen alacsony. Még öregkorában sem tud betelni a világgal, és ha lelke boldog, a teste is boldognak érzi magát, így lehet akár ötvenéves, örökre fiatal marad. Nem igazán van múltja, nincsen életkora, bár nem rejtőzik és nem bújik el sem családja, sem munkája elől, de senki sem tud róla bizonyosat, elérhetetlenné válik. Ha valakinek nincsenek szokásai, akkor nem sorolható be, nem kérhető számon semmiért. Elérhetetlensége, feddhetetlen élete és jókedve teszi harcossá. Semmin sem sértődik meg, hiszen a sértődés az önmagunk iránti fontosságból fakad, félelme és haragja is csak arra való, hogy tudatosítsa magában és inkább nevessen rajta. A fontosságtudattól mentes ember nem képes megsértődni semmiért, nem haragszik senkire és mindenkit elfogad olyannak, amilyen. Amióta rádöbbent, hogy a világ teljesen más és mégis olyan, mint amilyennek hitte, onnantól nem képes embertársaiban és a világban a rosszat látni. Ez természetesen nem egyenlő a naívsággal és a hiszékenységgel, egy harcos harcoshoz méltóan minden tettét tökéletesen viszi végbe, a valós világban műküdő tökéletes élete, a személyes energia gyűjtése, a rendezett racionális világa a kulcs ahhoz, hogy a lélek világában küzdhessen a szabadságért. A személyes energia (nevezhetjük életerőnek, életvidámságnak, hitnek is) növekedése segíti a harcost, hogy a lélek világában boldoguljon, álmodással és gyűjtőpont váltással azt tegyen amit akar. Ekkor már lát, (ezt intuíciónak, megérzésnek hívják a valóságban), tökéletesen ismeri a köznapi embereket és ismeri érzéseiket. Ebből fakad talán az mondás, hogy valaki csak néz, de nem lát. Ilyenkor már szó sincsen arról, hogy a harcos erejét, hatalmát bármi olyanhoz is felhasználnálná, aminek köze van a társadalomhoz, nem tör magasabbra, nem küzd több pénzért, nem tör hírnévre, hanem egyetlen feladatára koncentrál: lelke tökéletesítésére és a szabadság elnyerésére.

Sokan vannak, akik a jobb agyféltekéjük irányít (a racionálisabb emberek), nekik egy ilyen élmény nem jóérzés, lebegés lenne, hanem inkább egy nagy lelki sokk, ha egyáltalán fel tudják mérni, hogy min mentek át. A szenvedélyes embereké ez az út, őket maguktól is errefelé viszi az sors, a racionálisabbak többnyire csak egy az említett sokk hatására változnak meg. A tanítások nem egy szekta, nem egy vallás, ez a szabadság keresése, ami minden embernek az ősi vágya, de mindenki jófelé halad, ha végre felismeri a világ, az élő Föld csodálatosságát, elhagyja a múltját és megpróbál feddhetetlenül élni és nem hagyja, hogy az egész életét mások véleményének megfelelően kelljen leélnie. Ha az ember elfogadja a sorsát, bármilyen rosszul menjen is, hamarosan csoda történik vele: az élet ajándékai hamarosan megtalálják.

Amit a mai világ tanít a felnőttségről, valahogy a következőképpen néz ki: a felnőtt felelősségteljes, célokkal teli ember. Céljai többnyire a pénz és az elérhető anyagi javak mennyiségének növelése. A fogyasztói társadalom a lélek szempontjából nem túl kellemes, a lényege az, hogy keress minél többet és legyen minél több javad. Sokan beletemetkeznek a munkájukba, a szenvedélyükbe és már régen elfelejtették azt az érzést, amit gerekként éltek: a titokzatos világ csodálását és megértésének vágyát, egyre kevesebbet olvasnak, inkább kikapcsolni igyekezenek magukat, elmenekülnek, akár TV-vel, alkohollal vagy a munkájukkal. Felnőttként azt gondolják, hogy már mindent láttak életükben, amit csak lehetett, eltűnt belőlük az érdeklődés. Egy másik, talán jobb alternatíva a felnőttségre, hogy a felelősségtudatot, a munkakedvet meghagyva újra elmerülni a világ szemlélésébe, titkok után keresgélni. A pszichedelikus élmény legalább azt megmutatja, hogy a világ mérhetetlenüé több, annál amit belőle láthattunk és életünkben még láthatunk. Amikor az ember diákkorában az élet, az ember és a világ keletkezéséről, az ember céljáról filozofált, ez az élmény és érzés felnőttkorra eltűnik, pedig a kérdések mit sem vesztettek értelmükből és érvényességükből. Az is ugyanolyan nagy élmény: meglátni minden ember önmagában egy világ, ezért azonnal véleményt mondani valakiről és megítélni jogosan nem lehet. Amikor bárkit megítélünk, valószínűleg fogalmunk sincsen belső világáról, problémáiról. A mai világban a megértés teljesen eltűnt, rengetegszer megsértődünk és többnyire meg vagyunk arról győződve, hogy nekünk van igazunk. Joga szerintem megsértődni nincsen senkinek, azzal általában úgyis csak magának árt az ember. Azt az embert, aki sokat panaszkodik, megsértődik, így könyvelik el és lassan kialakul az a szokás, hogy azt az embert úgy látják, aki mindig csak megsértődik és a továbbiakban is ugyanolyan lesz az élete: ezután is fog okot kapni a sértődésre. Aki mindig másmilyen, de mindig jókedvűen másmilyen, azt nem tudják beskatulyázni, ezért aztán nem is tudnak tőle elvárni szokásos viselkedést; tulajdonképp nem tudják "lekezelni". Ez nem jelenti azt, hogy az embernek megbízhatatlannak kell lennie, ellenkezőleg, tegyen mindent meg, amit kell, de ne hagyja, hogy beskatulyázzák.

Sokan olyanok vagyunk, hogy túlságosan érzékenyek vagyunk: behódolunk érzelmeinknek. Ha valaki túl érzelmes, tudatosan legyen az, ha a megbántódás helyett tudatosan végiggondolja az okokat, a másik ember lelkivilágát, helyzetét, elérheti azt, hogy kineveti saját érzékenységét. Az igazi harcos a saját rossz szokásait, behódolását küzdi le, ettől még lehet szomorú és bánatos, de csakis azért, hogy egy pillanat múlva már nevessen rajta. Ha véggigondolunk embereket, akik a környzetünkben vannak, sokuk viselkedését meg lehet magyarázni. Bárkit, akit eddig elítéltünk, csak úgy él, ahogy a legtöbb ember, legyél te más és viszonzás nélkül fogadd el olyannak, amilyen. Rövid kínlódás után mindig örömmel fog eltölteni a mások csodálata, hogy hogyan tudsz tisztelni és szeretni egy ilyen embert. És még talán rajta is segítesz, mert ő sem fogja érteni, hogy mi történik. Ha valaki nem az ő rendjének megfelelően viselkedik, azzal ő sem tud mit kezdeni. A lázadás azért nem jó, mert az szintén nagyon jól lekezelhető: le lehet verni. De ne másért legyél jó, hanem magadért, azok az emberek, akik igazán sokat tudtak tenni másokért, mindig először magunkban teremtették meg a békét és megértést, ez már csak kisugárzódik másokra.

Megírni ezt és elolvasni egy dolog, megtenni nagyon nehéz, de hát a szabadságért mindig meg kellett küzdeni. A mai ember sokszor felismer dolgokat, te is felismered, hogy a pénz (önmagában) nem boldogít, rosszak az emberek közötti kapcsolatok, a természet pusztul, stb. Én azt mondom, ezek nem felismerések. Ezek mások véleményének ismételgetése, hiszen az igazi felismerést mindig tett követi. Az ember kíváncsisága nem ok nélküli, egyik fontos alapja az életnek, aki kíváncsi, az tetteket hajt végre, kutat és előre halad. Mindenki volt már igazán szomorú, de kevesen ismerik a minden ok nélküli nagy szomorúság érzetét, ami sokszor egy-egy nagy élmény, akár egy mélyebb elgondokozás a világ folyásáról a csillagos ég bámulása közben, valamilyen sokk, vagy pszichedelikus trip utóhatásaként jelentkezik. Ilyenkor, ha széttörnek az Ismert határai, az ember mindig megérzi végső rendeltetését. Mert semmi sem olyan magányos érzés, mint az örökkévalóság érzése, ilyenkor az úgy lehet érezni, hogy az ember valójában semmi. Ugyanakkor semmi sem olyan lakályos érzés, mint embernek lenni. A nagy kérdés, hogyan képes az ember megtartani emberségének kötelékeit, mégis örömmel és céltudatosan nekivágni az örökkévalóság tökéletes magányának? Amikor az ember erre a kérdésre válaszolni tud, elindulhat a végső utazásra. A végső utazás pedig nem az egyszerű elmúlás, aki ebben a világban harcosként élt, ugyanakkor hozzáedzette magát a szabadsághoz és az örökkévalósághoz, annak az útja bárhova vezethet: a végtelenségnek nincsenek határai.

Az ember bármikor meg tud változni. Az életkor nem számít, bár tény, hogy fiatalabb lévén az ember könnyebben kimondhatja, de azokra a dolgokra, melyekre visszaemlékezik fiatalabb korából, éppen azért szépek, mert egyszeriek voltak és megismételhetetlenek. Ha az ember állandóan fiatal lenne, az élményeket éppúgy megunná, mint a gyerek a játékait. A múlt eltüntetésének éppen azért van nagy szerepe, mert nem fontos, hogy honnan jött és kicsoda az ember, hanem az a lényeges, hogy most kicsoda és hova tart. Nem érdemes helyek és korszakok között összehasonlítást tenni, mindegyiknek megvan a maga szépsége és keresűsége is, az ember természeténél fogva szinte csak a szépre emlékszik.

Nem vagyunk egyformák, valaki életét egy nap is megváltoztathatja, valaki egész életében ugyanolyan marad. De mindenkiben megvan a szikra, hogy megváltoztassa az életét, a vágy az elérhető legnagyobb szabadságra és a kitartás is, hogy végigmenjen a saját útján.

Hozzászólások
#1 | illy - június 10 2008 14:17:20
Világunkban az információözön nehezíti a" tudatára ébredést" , valójában a "jól" informált tömeg teljesen tudatlanul ténfereg.Gyerekeink nevelése, ami önmagunk nevelése, a legfontosabb feladat. Úgy élni az árban, hogy ne sodorhasson el. Áldás és szeretet! Illy
#2 | illy - június 10 2008 14:17:24
Világunkban az információözön nehezíti a" tudatára ébredést" , valójában a "jól" informált tömeg teljesen tudatlanul ténfereg.Gyerekeink nevelése, ami önmagunk nevelése, a legfontosabb feladat. Úgy élni az árban, hogy ne sodorhasson el. Áldás és szeretet! Illy
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be.

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 0% [0 szavazat]
Jó 50% [1 szavazat]
Átlagos Átlagos 0% [0 szavazat]
Gyenge Gyenge 0% [0 szavazat]
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Elfelejtetted jelszavad?
Új jelszó kérése
Hírlevél
Ha fel szeretnél írtakozni előbb regisztrálj az oldalon.
Szent Geometria

Partner oldal

Kiemelt Linkek

 Dimenzió Üzenetek

 Eseményhorizont

Linkcsere Partnerek

 Szabadság Szárnyai

 Lélekvándor.hu

 EMF Kryon

 Star Trek Portál

 Fénysugarak Oldala

 Kristályintelligencia

 OrfeoSzínház

 Energiagyogyaszat

 kristalycentrum

 Adamus-Saint-Germain

 Shaumbra Oldal

 Hivatalos Kryon Oldal

 Espavo Oldal

 Istennotemplom.com

 Istenno.com

 Titkos Tudás Tárháza

 Emberangyalok Oldala

 Angyalemberek Oldala

 Beszélgetések Istennel

 Eseményhorizont

Indigó Linkek

 Indigo.eoldal

 Indigó Gyermekvilág

 Csillagszülött Oldal

 Indigok.hu

 Indigó Levelezőlista

 Indigokör

 Indigogyerekek.lap

Szavazás
Szereted a REND-et?

igen, nagyon szeretem!
igen, nagyon szeretem!
57% [4 Szavazat]

szükség van rá
szükség van rá
29% [2 Szavazat]

Rendmániás vagyok ;P
Rendmániás vagyok ;P
14% [1 Szavazat]

én a káoszt szeretem
én a káoszt szeretem
0% [0 Szavazat]

hm........................
hm........................
0% [0 Szavazat]

Szavazatok: 7
Szavazáshoz be kell jelentkezni
Elindult: 25/05/2011 23:20
Lezárult: 28/09/2017 16:38

Archívum
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

30-08-2011 23:10
Nem csukhatjuk be a szemünket, mintha minden ok lenne a világban. A rossz dolgokról is tudnunk kell. Mindenről ami minket érint...

30-08-2011 05:06
Niniveia írtam privát üzenetet neked itt a portálon.

28-08-2011 23:02
köszönöm, ötletek is jöhetnek, meg bármi! Egyenlőre még gondolkozom hogy is kezdjek hozzá...

28-08-2011 22:16
Szivesen segitek.

28-08-2011 20:59
Bárki aki motivációt érez hogy segítsen a felkerülő anyagok összegyűjtésében vagy esetleg írásában, az bátran írjon! A lényeg a Szeretet témája.

28-08-2011 20:25
Bár az biztos hogy nagy munka lesz....

28-08-2011 20:24
Kedves Niniveia! Elkezdtem az oldal átalakítását, egy olyan oldallá, amilyenné eredetileg kellett volna terveznem. Leszedem a sok cikket, meg ami nem idevaló. Szeretném teljesen átalakítani.

27-08-2011 22:59
A REND nem azt jelenti hogy minden olyan mint amilyennek ti elképzelitek... Az Isteni REND-nek helyre kell állnia!

12-08-2011 16:17
Szép napot kívánok mindenkinek! Már régen tettem be hasonló hozzászólást :-)

24-07-2011 12:47
Smile