Én, mint indigó....

Nagyon érdekel ez a téma, legfőképp, mivel magam is ezen emberek közé tartozom...

Már kicsi gyermek korom óta tudatosult bennem (emlékszem kb. 6 éves lehettem, mikor először konkrétan megfogalmazósott bennem ez a felismerés), hogy más vagyok rettentő sok mindenben a kortársaimtól, illetve a körülöttemlévőktől. Máshogy gondolkodom, mást tartok jónak és rossznak, mások az elvárásaim az emberek felé... Ebből fakad többek között felnőttként is nem egy fájdalmas csalódásom a családomban, mivel más értékrendet képviselnek, mint amit én elvárhatónak, avagy megfelelőnek tartok, és ahogy élni hajlandó vagyok.

 

Félreértés ne essék, nem azt akarom ezzel kifejezni, hogy jobb, avagy több vagyok, mint ők, avagy őket automatikusan rosszabbnak gondolom. Nem! Egyszerűen csak más vagyok! Más a világképem, más az értékrendem, más dolgok motiválnak, mást várok el az életemtől, más dolgokat tartok fontosnak, avagy más a fontossági sorrend az életemben. Más szabályok szerint élek, más a személyiségem. Ennyi és nem több... avagy épphogy elég sok ez is, nemde?

 

A mai társadalmi beskatulyázásos világban elmondhatom, hogy jópár furcsaság jellemző rám:

- figyelemhiányos vagyok.... nem tudok huzamosabb ideig egy helyre koncentrálni... sokkal inkább sikerül a 2-3, avagy akár a 4 helyre koncentrálás, mint az, hogy csak egy helyre figyeljek. Ha csak egy dologgal kell foglalkoznom, rettentő hamar lanhul a figyelmem, és bármilyen odafigyelős is a dolog, azt veszem észre, hogy az agyam unatkozik és máshova kezd kalandozni a figyelmem... Ezt a hátrányosságomat egész jól tudom az előnyömre is fordítani, mivel egyszerre tudok 2-3 dolgot is csinálni, úgy, hogy mindegyikre figyelek. Ezt a munkában sikeresen alkalmazom már évek óta.

- hiperaktív vagyok... ahogy kedves kolleganőm tavaly nyáron a cégnyaraláskor megjegyezte: Te sem ihatsz többé a varázslöttyből, mert te is beleestél a varázsüstbe gyerek korodban, mint Obelix... Gondolhatjátok, hogy nem ok nélkül jutott ilyen megállapításra! :)

- tanulási nehézségekkel küzdöm... - pedig magasabb az intelligenciám az átlagnál, és rendkívül jó a memóriám, a képi látásmódóm... Rendkívül gyorsan olvasok és nagyon jó a felfogóképességem, ennek ellenére betűket tévesztek írásban, gond van a nyelvtanulásommal, és halványlila gőzöm sincs a jobb és bal oldal fogalmáról és nem is tudok különbséget tenni köztük... avagy csak nagy-nagy nehézségek árán.

- antiszociális a viselkedésem sok esetben... - nem érdekelnek a társadalmi elvárások, a szokások! Pl: Elhűlve hallgatták a családomban évekkel ezelőtt is, mikor kifejtettem a gyerekszülésről és gyerekvállalásról a véleményemet, legfőképp azért, mert nyiltan ki mertem mondani és fel mertem vállalni, azt amit gondoltam... és ez nagyon nem egyezik azzal, amit elvárnak mások. Nem hiszek a tekintélyelvűségben! Azokat az embereket vagyok hajlandó elfogadni és elismerni, akik valóban megütik azt a mércét, amit én elvárok... aki nem ilyen, hegyen az bármilyen rangban, sajnos nem ér el nálam tiszteletet. Nem érdekelnek a szabályok, és sok esetben nem is tartom be őket. Nem érdekel a politika és a vallás. Sőt! Mindkét dolgot a világ legnagyobb rákfenéjének tartom, ami csak kárt és szenvedést okoz. Épp ezért nem is érdekelnek azok az elvárások, szabályok, amik ezen két dolog köré csoportosulnak. Nem érdekel mások véleménye... nem akarok senkit meggyőzni az én véleményem helyességéről, és épp ezért nem vagyok hajlandó senki más véleményét, szabályait átvenni, ha bármimódon rám akarja eröőltetni, avagy úgy gondolja, hogy azt nekem el kellene fogadnom. Nem kell meggyőznie sem! Felesleges! A győzködéssel csak az ellenkezést lehet nálam elérni... Ha egyetértek valamivel, akkor azt elfogadom anélkül is, hogy bármiről győzködni kellene engem.

- kétkezes vagyok... Hivatalosan balkezesnek vagyok mondható, de mivel az iskolában jobbkézzel tanítottak meg írni, így jelenleg jobbkézzel írok, ezzel együtt balkézzel is tudok írni, csak kicsit lassabban és mivel nem azt szoktam meg, és így kicsit gyakorlatlanabb vagyok vele. De a legtöbb dolgot mindkét kezemmel tudom, sőt kifejezetten sokszor csinálom azt, hogy ha elfáradok egyik kézzel, akkor a másikkal folytatom a munkát...

- képekben gondolkodom és fotografikus a memóriám...

- rendkívüli tudásvággyal rendelkezem... de csak az olyan témákban, amik érdekelnek... Nincs az az információmennyiség, ami sok lenne ilyen esetben!

- megérzem az emberekben a negatív tulajdonságaikat... mintha valami hullámokat vagy rezgéseket sugároznának felém, egyszerűen csak rájuk kell hangolódnom és érzem a negatív tulajdonságaikat.

(Sajnálatos módon, ha valakit kedvelek, hiába látom és érzem ezeket a dolgokat nála, hajlamos vagyok eltekinteni tőlük, mert fontosabb dolognak veszem az irántuk érzett szeretetemet, ragaszkodásomat. Épp ezt használják ki rendszeresen drága rokonaim gátlástalanul és gusztustalanul! De az utóbbi két év rendkívül fájdalmas csalódásain okulva bevezettem, hogy a rokonaimat is megválogatom, nem csak a barátaimat! Nincs szükségem olyan rokonokra, akiknek csak addig számítok, amíg kihasználhat, avagy kihúzom a sz*rból, avagy kisegítem. Nem leszek senki ingyenes "róbertbácsi"-ja, ingyencselédje, ingyenes problémamegoldója, ingyenes biztosítéka, álláskeresője, feladatmegoldója, munkavégzője! Ezek az idők elmúltak!)

- nyitott vagyok a spirituális gondolkodás irányában... nagyon érdekel a téma, de nem válogatás nélkül minden.

- rendkívüli módon szeretem az állatokat és a növényeket!... és ők is rendkívüli módon kedvelnek engem.

- nem kedvelem az embereket... inkább vagyok magamban, vagy azon kevés igaz barátom társaságában, mint szokszámú ismerős, haver, avagy látszatbarát között. Ha valamit nagyon utálok, ha valaki hazudozik nekem. (Ezek az emberek még annyira sem tisztelnek, hogy elhiggye, hogy van annyi eszem, hogy rá fogok jönni a dologra, hanem inkább letagadnak mindent, megváltoztatják az egész eseményt, csak hogy mentsék a menthetőt... Így nem csak nekem, de saját maguknak is hazudnak! Visszataszítónak és rendkívül szánalmasnak tartom mindezt!) És rendkívüli ellenérzést vált ki belőlem az emberi butaság is... (Legfőképpen a lustaságból, önteltségből fakadó félinformáltság. Mert ez rosszabb, mint a teljes butaság!)

- az egyedüllét nem félelmetes, nem is okoz problémát... sőt! Külön igényem, hogy egyedül lehessek bizonyos időt, mert ellenkező esetben intoleránsan kezdek viselkedni a körülöttem lévőkkel. Kifejezetten szükségem van a magány.

- saját belső világgal rendelkezem... ami különleges és szórakoztató, még akkor is, ha kitalált, avagy nem létező...

- időnként különleges dolgokat is képes vagyok érzékelni... Már többször láttam kísértetet, illetve tapasztaltam ilyen jelenésekeket...

forrás: http://www.lordnazgul.eoldal.hu